megjegyzések a fordításhoz, mit miért? miért pont így? :)
koncepció (utólagosan)
amíg magyarul a ritmus teljesen egzakt, egy szótag = egy szótag, addig
angolul egész más a helyzet, hiszen ott egy-egy szó tkp. egyetlen szótag …
a fordításhoz így úgy érdemes hozzáállni, mintha menne egy zene …
amire Te rájátszanál .)
Az angolnak az eredetit nem szabad “kitörölnie”, sem felülírnia …
finoman kell lefednie, ráilleszkednie mint egy plusz szólamnak …
fontos a szavak zenéje, s e zene logikája …
lásd: az “ismétléses továbbszövés” motívumát …
az ember emlékei, emlékképei így húzzák elő egymást …
egyik a másikat …
“s a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat”
e motívum átadása fontos … mondhatni, prioritás .)
mindent megelőz azonban a képek átadása …
a szavak, illetve a kép részlet-elemei kevésbé fontosak, mint maga a kép …
a cél a kép újbóli összerakása …
például …
“hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én”
a felelés kifejezést ma már baromi nehéz átadni, különösen egy heves sodrású képi folyam, egy vers átadása közben …
a felelés “to recite” (mint felelni) teljesen lehetetlen képelem,részlet, nem lehet „on the fly” értelmezni …
mindenképp kizökkentené a befogadót …
többszörösen is …
tegyük fel, sikerül átadni, a zene ritmusára illeszkedően, a vers sodrását nem megakasztva – akkor még mindig ott lenne az, hogy mikért nem akart felelni? rossz tanuló volt? vagy mi volt az ok?
nehéz hirtelen odahívni kulturális háttér kontextusként, hogy a gyerekek általában féltek, amikor felszólították őket, hogy feleljenek, mert az egy olyan rendszer volt…
ma, amikor az iskolákban mindenki örül, ha szerepelhet .. egész más a szitu ..
ma egyfajta közös beszélgetés zajlik a tantermekben, és nem fegyelmezés, a félelemnek nincs is helye …
ezért nyilván érdemes magára a képre fókuszálni, és annak alárendelni a kép részleteit …
a kép pedig itt eléggé egyértelmű, az, amit leír: megy az isibe, és babonából mindig rálép egy kőre …
tudja, hogy az szerencsét hoz – ami adott esetben ara vonatkozott, hogy ne kelljen felelnie ki tudja, melyik tárgyból, s mely tananyagból éppen … de ez mellékes … mint a felelés is …
hálistennek, a „school” már ott van a képben, sőt, az is, hogy „az iskolába menvén”, így a szerencsés nap képe teljesen fedésben van azzal, hogy ne kelljen felelnie … ez a szerencsés napnak egy speciális megvalósulása :) így tehát a kép rendben van, s akkor jók vagyunk .)
(megjegyzem, az a már említett ismert fordítás elköveti a hibát, hogy egy adott nap eseményeként tekinti a kőre lépést … pedig az „aznap” az itt egy teljesen általános nap, a őre lép, babonából, hogy ne feleljen .. ez egy szokás – ismétlődő előfordulás …)
ki gépen száll fölébe
a már említett fordításban szerepel egy bombázó pilóta …
ezzel együtt, egyáltalán nem szükséges az egyesszám …
ki géppel száll fölébe – azt jelenti, mindazok, akik géppel szállnak felébe …
én két verziót találtam jónak – nagyon sokáig az volt, hogy
„They, who fly above it, they’ll see it as a map”
De aztán arra jutottam, fontos a „gép” mint motívum …
később a bombázásra való utalás – a B-betűs szó :) — a megerősíti – de akkor is, NAGYON fontos, hogy a repülőgép hangot abban a tizedmásodpercben halljuk, ott, ahova Radnóti odatette :)
ezért – 19 verzió után átírtam erre:
From their planes, flying above it, they’ll see it as a map
ez, szerintem legalább is, jól is csúszik, jó a ritmusa – és .. ott van benne a repülőgép …
a planes vagy plane között szabadon választhatunk … a többesszám jobb, hiszen jobban megfelel a valóságnak – nem sokan utaznak egy gépen, hanem sokan, ki-ki a saját harci gépén …
ezért is jó a birtokos eset „their planes” – jelzi, hogy nem utasokról van szó :)
a „they” alapvetően jó megoldás… jól fedi a képet, hogy aki repülővel repül fölötte, és bombázni készül, az hogyan látja … plusz, szerencsés, hogy nem „birkózunk” azzal, hogy egy mitizált „he”-t csinálunk belőle, hogy a magányos gyilkosként ábrázoljuk … they – ők, azok …
és így létrejön a kontraszt a költő és azok között … they – I …
lehetne úgy is, hogy he sees that … but i see this …
ezzel azonban torzulna a vers által létrehozott összkép …
s az egész kompozíció így a gyilkos pilóta és a földön szemlélődő, emlékező költő pártbajává polarizálódna …
a they (ez itt a reklám helye) révén viszont az általános, szenvtelen azok … és a költő … nincs szimmetria, csak ellentét – ahogyan a versben … (nem tartanám jó ötletnek eredetiről beszélni, sem a magyar verzióról – nyilván érthető, miért :))
a béke ujja …
az egész fordítás-projekt innen jött … az ember szeret lefordítani, mindent, amit hall vagy olvas … tegnap előtt csináltam párt fotót, s fotózás közben ez a vers járt a fejemben, sőt, ez a konkrét sor …
ezt odaírtam a flickr oldalon a galéria alcímeként …
„míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja” :)
Nyilván nem véletlen, hogy másnap, azaz tegnap, biciklizés közben elkezdett fel-felbukkanni a fejemben ez a mondat – mármint angolul … hogyan fordítanánk? de most tényleg?
és elkezdtek fel-felugrani, mindenféle foszlányok a versből …
valósággal ostrom alá kerültem – ostromállapot alakult ki a fejemben .)
nem bírtam letenni – állandóan visszaugrottam ahhoz az ablakhoz, ahol ez meg volt nyitva .)
egymás után futottam neki, totál random-szerűen a különböző foszlányainak …
aztán észrevettem, hogy ez majdnem az egész …
visszatérve …
nem kellett sokáig filóznom azon, hogy a „finger of peace” nem egy olyan kép-részlet, ami csak úgy átadható …
igaziból az van, hogy ez a foszlány (is) annyira lenyűgözi az embert (miközben kimondja, úgy hat, mint egy finomság, amelynek ízei mámorítóak), hogy nem is veszi észre, mi maga a kép …
tényleg, hogyan ír hazánkra a béke ujja?
nos, más feladatunk nincs, mint megfigyelni, mit vizionálunk a költő sorainak elménken való átfuttatásakor … mármint, hogy mit szoktunk vizionálni … hiszen általában gyerekkorunktól ismerjük e verset …
a végeredmény az, hogy (ami e sorok írójának elméjét és tripjeit illeti) ott egy komor égbolt, mintha poros lenne … mintha egy gyerek nézne ki egy koszos ablaküvegen keresztül … s rárajzolna …
egy jelet … amitől az égbolt (amely hazánk felé borul) átváltozna (magic!) barátságossá .) békéssé …
tény, hogy ez itt már egy videóklip forgatás szintjét súrolja – de nehéz lenne másképp megközelíteni .) és végül is tényleg ez van, képet kell ráilleszteni Radnóti képére … ami harmonizál vele, sőt, ugyanarról szól …
így lett az, hogy a béke gyerek kis ujjacskája, vagy a Fanni-szerű, gyönyörű „béke-lány” finom ujja egyszer csak átváltozott abba, hogy „white feathers of peace” … nem tudom, jó-e, majd meglátjuk .)
elválik az idő során, „használat” közben majd kialakul .)
ami mellette szól, az az utolsó sor, természetesen …
más verzió nem merült fel nálam, csak olyanok, amiben maga a béke rajzol jelet, s nem a békének valamije :) ez viszont csupaszítás lett volna …
Vörösmarty …
Nem is volt kérdés, hogy ha fordítás, interpretáció, akkor nem írhatjuk bele azt, hogy Vörösmarty Mihály … hiszen a cél nem az, hogy egy amerikai kislány azt mondja, „voroshmrt – whetever – mehali” … és hogy utána megkérdezze, ez kinek a neve, egy költő, aha … a cél az, hogy amikor először hallja e kislány, akkor is értse ezt a sort … mert ez, hogy „Vörösmarty Mihály” tkp, egy teljes sor …
szerettem volna a „great” kifejezést, mint „that great poet” mint „where that great poet lived” … ez volt az első verzió … most benne van, hogy Hungarian … kicsit béna, hiszen a Hungarian-nál a hangsúly azon van, hogy „garian” … ami tényleg nem szerencsés … DE .-.- aki hallja, meg fogja érteni, hogy itt történt egy kis bűvészkedés a ritmussal, annak érdekében, hogy egy összekacsintós utalást megejthessük … egyfajta kiszólás formájában …
végül így néz ki:
„having no idea where that Hungarian poet lived”
s így tagolódik:
having no idea where that
Hungarian poet lived
a másik dolog, ami igazolja ezt a megoldást, az az, hogy Vörösmarty értelemszerűen azt jelenti, „egy magyar költő” … remélem, beválik :) örülnék, ha végül a Hungarian rögzülne .) S ebben természetesen így már Radnóti is benne van .)
virrasztó éji felleg
Oké … ez a vers csúcspontja … A kép szerencsére teljesen egzakt … az egyetlen beavatkozás (valójában összesen 4 is van) az, hogy nagy helyett azt találtam jobbnak, hogy „dark” .. pedig olvastam olyan fordítást, amiben a”vast” nagyon profin illeszkedett … igazán jó volt, jól szolgálja a kép megrajzolását …
a „dark” szerintem annyiban jobb, hogy ebben benne van az oltalom és a fenyegetettség ellentéte, benne van az, hogy valójában egy sötét éji felhőtől, amely hatalmas, várja az oltalmat … egy olyan erőtől, ami normál esetben totál félelmetes .. de nekünk, Radnótinak, ehhez az erőhöz kellett fohászkodnia …
ezért jó szerintem a dark … mert világossá teszi, éjszaka van, és az éji légbolton belül is egy sötét felhőtől várjuk az oldalamat …
„dark” nélkül persze jobban kijönne a ritmus – de (azt hiszem) így is kijön – ha az above us-t bouve us-nak ejtjük …
– – – – –
2.
a „Holy” pedig azért lehet jó, mert a nagyságra is utal … és a fohászkodásra is … segítségkérésre …
– – – – –
3.
a mondat végére odatettem a felkiáltójelet …
ez nagyon durva beavatkozásnak tűnik – de én úgy tekintem, mint egy kottát …
s azon belül, mintha valahova beiktatnánk egy „fortét” – egy piano helyére …
az alapján, hogy manapság hogyan szokták előadni – ami, ugye, szintén interpretáció .)
minden fordítást lehet megjegyzésekkel kísérni … amelyikben erre is ki lehet térni …
– – – – –
4.
„wings” „szárnyaidat”
többesszámban jobban hangzik … magyarul nem … magyarul a szárnyaidat lenne béna, angolul az, hogy „wing”, olyasmit látnánk (bár ez hipotézis), mintha egy angyal az egyik szárnyával csinálna valamit …
above us /over us
az éji fellegnél jó sokáig (a kezdetektől) az „over us”-t alkalmaztam …
de az above us SOKKAL jobban hangzik, lásd a legnépszerűbb fordítást – aminek a vége NAGYON jó … „Spread your great wings above us, protective cloud of night.” Itt győzött meg az „above us”, hogy azt nagyon szépen lehet, folyamatosan olvasni … úgy is, hogy „’bove us” …
és (bár ezt angol anyanyelvűekkel még tesztelni érdemes – ezt is) úgy tűnik, a kép létrejöttét ugyanúgy kiszolgálja …
tördelés (egy egész külön fejezet)
elvileg az lenne a helyes, hogy úgy tördeljük, ahogyan Radnóti …
ugyanakkor, ez egy interpretáció … s az utolsó sor szinte követeli, hogy
találjunk valami megoldást .) arra, hogy az ismert és kanonizálódott előadásokat (melyek interpretációk) is belevigyük e fordításba, interpretációba …
(e sorok írójára Kulka János előadása volt a legnagyobb hatással, nem tudom, mikor hallottam, most úgy tűnik, egy Kafka esten adta elő a Szabó Ervin könyvtárban – de simán megtréfálhat az emlékezetem … lehet, hogy egy Az Élet Menete volt!)
1. – az utolsó sor
Ami az utolsó sort illeti, ha a verset 2 részre tagolva tekintjük, akkor teljesen értelmes, hogy letolva egy kicsit a legutolsó sort, e fohász egy harmadik egységként jelenjen meg …
ugyanakkor, ami a ritmust illeti, ez simán a hatodik sor …
sőt, éppenséggel, szemben a költő eredeti „szándékával”, úgy honosodott meg, hogy az egésznek ez a csattanója … és utána hirtelen csend …
Radnóti egy ponttal lezárja a jövő generációkkal való találkozást … és ez utolsó sort úgy teszi oda, mint egy visszacsatolást a jelenbe – az éjszakai égbolt, a háború, a sötét jövő … itt vagyunk, itt és most .. mint egy közvetítés végén a riporter … „Radnóti Miklós, 1944 január” – olyan ez a kép …
Radnóti a végén a visszatérést választotta a helyi valóságba, s ez teljesen természetes volt. A képet lezárta, s mondott egy sóhajszerű fohászt …
Az idők során azonban úgy járták ki az előadók az utat, hogy e sor teljesen folytatólagosan érkezik meg, tényleg csattanóként … sóhajként .. szinte üvöltésként … (Kulka János előadása például óriási élmény)
Nos, ezért alakítottam úgy, hogy beépítettem ezt az interpretációs elmozdulást … és olajat öntöttem a látszatra, miszerint az utolsó mondatot ők mondják … (persze, tudjuk, hogy nem, de a vers sodrása miatt valahogy mégis így éljük át) Ami ezt igazolhatja, illetve a verset előadó művészek ilyetén interpretációját, az az, hogy itt a végére már totálkép van, s mi mind egyek vagyunk … ebben az ég felé üvöltésben egyesülünk – az égboltra tekintésben eleve benne van ez a motívum (lásd a Psychét-t, a könyvet, „mész te Angliába ..” – e vers arról szól, hogy felnéznek a csillagokra, és azokon keresztül – lévén h ugyanazt látják – találkoznak)
# 2. – – – „2 szakasz + utolsó sor” vs. „3 szakasz”
Nyilván furcsa így elsőre ezt a tördelést tekinteni … ez természetesen munkaverzió .)
majd kialakul …
Radnóti célja, koncepciója nyilván az volt, hogy a lehető legjobban haladhasson a szavak és a képek áramlása … és a legkevésbé legyen jelen a „vers-jelleg” mint szerkezet … s helyette egy feltörő folyamként olvashassuk …
ha versszakokra bontanánk, zavarbaejtő lenne látni, hogy ez egy vers :)
de ha egybeírnánk az elejét a fő egységgel, az is fura lenne …
majd meglátjuk … (először az elejét is kettőbe szedtem, de a pont kifejezi, hogy ott egy egységnek vége van)
a dolgozó, ki dolgáért remeg
„what I see is men, working in that field”
a többesszám azért adódik, mert angolul „I see the man” azt jelentené, hogy látom azt a férfit – aki?
s ezután az lenne, hogy azt a dolgot, amit ez a férfi művel, csak ő műveli, ezért jelöltük speciálisként …
pl. „i see the man who” = „i see that man which” – nagyjából …
a többesszámon azonban nem akad fenn az olvasó …
hisz’ tök normális, hogy emberek dolgoznak a mezőn …
(megjegyzem, ez a szerializálás analóg a pilóta többesszámosításával …)
„dolgáért remeg”
ebben a félsorban a szépség abból keletkezik, hogy „dolgozót .. ki dolgáért” (továbbszövés:))
plusz abból, hogy a g és r betűk baromi szépen gördülnek .)
gyönyörű zenéjű, szép esésű, gyönyörűen omló félsor …
akarunk ezzel versenyezni? :)
helyette:
(what I see is men) „working in that field”
itt a field az, ami visszautal a korábbi képre, a látcsőn át figyelt mezőre – továbbszőve azt
lehetne fokozni, hogy a „men” helyett „workers” lenne …
abban ugyan benne lenne a proletárnak a munka esetleges elvesztéséhez való félelemteli viszonya …
de azt a „working in the fields” levinné a banalitás szintjére …
tekintsd csak meg:
„but i see working man, working in that field” – ebben nincs ott az a feszültség, ami a remegés-ben … (vagy mégis?)
míg abban, hogy „what I see is men, working in that field” – ott a feszültség, a kontraszt, miszerint ő nem szántóföldet lát, hanem embereket – akik a földeken dolgoznak … ez így eléggé jónak tűnik …
ezen érdemes még gondolkodni … mármint ezt érdemes még ízlelgetni :)
hm … lehet hogy ez lesz a jó mégis:
„but i see working men, working in that field” — mert ebben ott van a dolgáért remegés is …
a bakter esete
sajnos, a bakter hungarikum .) legalább is az, hogy van rá egy kedves és kultikus szavunk …
sőt, hozzá egy képünk … az h ott áll, piros tetejű kalapjában … zászlóval – ahogy kell .)
s ehhez a képhez csak annyit kell mondanunk: BAKTER :)
angolul, sajnos, nem találok jobbat a tökéletesen elidegenült, dehumanizált technikai leírás jellegű névnél, hogy „track-watchman”, basszus .)
szerencsére, a „watch” lehetővé teszi a továbbszövős alkalmazást, amivel azt mondjuk,
ez a bakter háza, és (ami azt illeti – fokozva) ott van a bakter, és egy vonat elhaladását nézi éppen …
„a tiny place, up in flames”
merész megoldás .) csak úgy jött, és nem bírtam elhessegetni …
adott Radnóti elegáns, Latinovits-nak való mondata, a mély hangzóival …
a vers nagyívű bevezetéseként … lassú, komótos tempóban …
erre becsúszik egy kis tingi-lingi … ráadásul a legsúlyosabb képet …
a „lángoktól ölelt kis ország” képét bízzuk rá …
az ember (aki magyarul ismeri a verset) tényleg élből úgy reagál erre, hogy „nem ér!”
DE … vannak előnyei … valószínűleg ezért nem bírok tőle szabadulni …
nem patetikus …
a gyors ritmus meghozza a versolvasáshoz a kedvet …
a „tiny” pedig a cukiságával rendes kontrasztot teremt az „up in flames”-hez – amely kifejezésről persze mindig David Lynch és a veszett a világ jut az ember eszébe – természetszerűen :)
„a tiny place” egy országra persze fura, akár képzavarhoz is vezethetne – de előtte már ott van, hogy land és az is, hogy homeland, és világos, hogy e homland a tiny place … így tehát … gyakorlatilag (nálam legalább is) működőképes .)
az áfonya és a „luscious” esete
itt (szemben a vers tkp. egészével) csomót keretem egy szót … szinonimák után kutatva …
a luscious nagyon jó szó … bár nem tökéletesen rímel …
ugyanakkor, és ez szerencsés egybeesés, érződik, hogy egy költői viccelődésről van szó …
magyarul egy bravúros rím-csattanó …
bár angolul nem, de itt is megvan az ügyesen odaválasztott szó motívuma …
csak itt a luscious nem a rím miatt ügyes választás …
hanem amiatt, hogy régi szerelmekbe belegondol a költő …
és egy szóval kell jellemeznie azt az egészet … és ez az az egy darab, ügyesen odaválasztott szó …
sajnos, ha az ütemet nézzük, a „some of them really felt luscious” – úgy tűnik, nem jön ki …
próbálkoztam azzal, hogy „some really felt luscious” – de ez nem az igazi …
az h „some really felt” azt jelenti már, hogy „néhányan úgy érezték” … és ha csak a végén derül ki, hogy azt mondjuk,, „some of those” – az elrontja a haladást …
elmondva, olvasva, végül is, úgy tűnik, működik … – majd meglátjuk …
a „some of them” persze azért jó, mert a „hol/hol” pár által felvázolt képet egymagában visszaadja …
+1 megjegyzés:
az hogy magyarul a vége az áfonyára jön ki (ami bár az áfonya dzsem az, ő maga NEM ÉDES! :)),
nálunk pedig arra, hogy édes … igaziból nem tűnik a kép átírásának …
hiszen arról van szó, hogy felidézte e csókok ízét … és a méz is NAGYON hangsúlyos …
olyannyira egyébiránt, hogy az áfonyáról is inkább az jelenik meg, hogy az is édes,
a kontraszt ma már (az áfonya dzsemek korában, illetve e rím észvesztően ÉDES mivolta miatt :)) szinte eltolódik oda, hogy nem ragyogó nap, hanem sötét kék színű – de mindkettő édes .)
így tekintve, működőképesnek látszik e megoldás …
Nem tudhatom... ( I can't tell ... ) 