changing from v1.1 to v1.2

from version 1.1 – to – v1.2
contruibutions by Bess Rattray (3/19/2014)
(note: as for her point of view, she’s American, loves poetry, loves Walt Whitman, she doesn’t speak Hungarian, although she spent some years heres, she didn’t know the poem)

see v1.1 here (PDF)
the suggested changes are being highlighted …

her reactions were:

“I love this poem! I really love this poem! The start of the poem reminds me of Hungary, yes, and it also reminds me of Walt Whitman (who is my favorite, and also my long-long-long-lost distant cousin). I relate to poems about the specific-ness of places, about being from somewhere. That is one of my favorite subjects.”

her suggestions:

• Instead of “on those bright an’ sunny days” I would say “on those bright AND sunny days” (because using “an” or just “n” instead of “and” is a little too cute, it’s a bit kitschy)
• I would also remove the word “For” here: “For we are guilty just like the other nations her…” and just do “We are guilty” — or start it with some other word, like “And we are guilty” might sound a lot better. This is because “For” sounds a bit stiff, a bit school-poem-ish.

my reactions:
I totally agreed .)  I was really grateful for the  omitting  the “For” – suggestion …
cause it really feels strange when reading it …
how did we get here, did i miss something?
why, all of a sudden, do we talk about being guilty?
why this conjunction? that has nothing to refer to beforehand …

In Hungarian, it’s different …
it bursts out … out of the blue …
this judgement …
retrospectively … as if for all that time he had been thinking about this in the back of his mind …

yet, it must work in English …
it must first work … then unfold the meaning …
it’s undesirable that the reader’s head pops up like “what?” …
it has to be a flow …

even though Radnóti made clear that this was a second unit of the poem …
it has to be a flow … undisturbed .. and using an AND can really fit, since AND-s are
totally established during the previous UNIT …

an AND conjunction has the advantage of connecting this new UNIT – and the new thought ..
without a gap, without a jump … just fluently …
yet, the “we are guilty” comes totally out of the blue, like this too …

with this AND this new UNIT becomes a new cycle (of images, thoughts, statements) …
continuous to the previous but the level has been raised … it’s a new round, obviously …
it’s a new act …
to which the AND functions as a sum up of the previous act … (just like “For” would, which is the most precise translation to “Hisz”)

anyhow, thanks to her!:)
3/19/2014

I CANNOT KNOW…

//  Translated by Gina Gönczi – original link: here

.

I CANNOT KNOW…

I cannot know what this land means to other people.
For me, it is my birthplace, this little nation embraced
by flames, the world of my childhood rocking in the distance.
I grew out of her like a tender branch from a tree
and I hope one day my body will sink into her.
I am at home. And if a shrub happens to kneel down
beside my foot, I know both its name and its flower;
I know who walks on the road and where they are going,
and what it might mean when in the summer sunset
the house-walls shimmer and drip with crimson-agony.
For one who flies above, this land is merely a map,
and does not know where lived Vörösmarty Mihály*,
what does this map hold for him? factories and wild barracks;
but for me crickets, oxen, steeples, peaceful homesteads;
he sees factories in his lenses and cultivated meadows,
while I see the worker too, who for his work trembles.
Forests, singing orchards, grapes and cemeteries,
among the graves an old woman who quietly weeps.
And what seem from above train tracks to destroy
is a conductor’s house and he stands outside and signals;
many kids surround him, a red flag in his hand,
and in the courtyard a komondor** rolls in the sand;
and there’s the park, the footsteps of long-lost loves,
the kisses on my mouth both honey and cranberry.
And walking off to school on the edge of the road,
to avoid being called on, I stepped on a stone;
look, here’s the stone, but from above, this cannot be seen,
there is no machine with which all this can be revealed.

For we are guilty too, as other peoples are,
knowing full-well when and how and why we’ve sinned so far,
but workers live here too, and poets, without sin
and tiny babies in whom intellect will flourish;
it shines in them and they guard it, hiding in dark cellars
until the finger of peace once again marks our nation,
and with fresh voices they will answer our muffled words.

Cover us with your big wings, vigil-keeping evening cloud.

January 17, 1944.

*a famous 19th century Hungarian poet

** a Hungarian sheep dog

I KNOW NOT WHAT…

// Translated by Zsuzsanna Oszváth and Frederick Turner – the original link is here
…………………………………………………………………………………………………………………

.

I KNOW NOT WHAT…

I know not what to strangers this dear landscape might mean,
to me it is my birhplace, this tiny spot of green;
ringed now with fire, it was, once, my childhood rocking me;
I grew there as a fragile branch from the parent tree;
O may my body sink bac to that life-giving soil.
This land is home to me: for if a bush should kneel
before my feet I know its name just as it’s flower,
I know who walks the road, whither and at what hour,
I know what it might mean if reddening pain should fall
dripping some summer dusk down the lintel or the wall.
For him who flies above it, a map is all he sees,
this living scape of being but symbols and degrees;
the reader of the maplines has neither known nor felt
the place where the great Mihály Vörösmarty dwelt;
what’s hidden in the map? yes, barracks, mills and arms,
but for me crickets, oxen, steeples, quiet farms;
with field-glasses he marks the crops and industries,
but I, the trembling labourer, the forest trees,
the twittering orchards, vineprops with their tended grapes,
and the old granny in the graveyard where she weeps;
and what is targeted as rail or factory
is just a lineman by his signal-box to me,
and children watch him wave his red flag for the guard,
and sheepdogs roll and tumble in the foundry yard;
and in the park the trace of loves who once loved me,
the honey taste of kisses sweet as bilberry,
and on the way to school you’d not step on a crack,
let you’d forget your lesson or break your mother’s back;
the pilot cannot see that paving-stone, that grass:
to see all this there is no instrument or glass.

For we are guilty too, as others are,
we know how we have siined, in what, and when and where:
but working people live here, poets in innocence,
breast-feeding infants with their dawned intelligence,
and one day it will brighten, hid now in safety’s bark,
till peace shall write upon our land its shining mark
and answer our choked words in sentences of light.

With great wings cover us, O guardian cloud of night.

January 17, 1944.

(Translated by Zsuzsanna Oszváth and Frederick Turner)

How others see..

// translated by Ország-Land, Thomas  – see original link here

How others see..

How others see this region, I cannot understand:
to me, this little country is menaced motherland
engulfed by flames, the world of my childhood swaying far,
and I am grown from this land as tender branches are
from trees. And may my body sink into this soil in the end.
When plants reach out towards me, I greet them as a friend
and know their names and flowers. I am at home here, knowing
the people on the road and why and where they are going –
and how I know the meaning when, by a summer lane,
the sunset paints the walls with a liquid flame of pain!
The pilot cannot help seeing a war map from the sky,
he can’t tell below the home of Vörösmarty Mihály;*
what can he identify there? grim barracks and factories,
but I see steeples, oxen, farms, grasshoppers and bees;
his lens spies out the vital production plants, the fields,
but I can see the worker, afraid below, who shields
his labour, a singing orchard, a vineyard and a wood,
among the graves a granny mourning her widowhood;
and what may seem a plant or a rail line that must be wrecked
is just a signal-house with the keeper standing erect
and waving his red flag, lots of children around the guard;
and a shepherd dog might roll in the dust in a factory yard;
and there’s the park with the footprints of past loves and the flavour
of childhood kisses – the honey, the cranberry I still savour,
and on my way to school, by the kerbside, to postpone
a spot-test one certain morning, I stepped upon a stone:
look! There’s the stone whose magic the pilot cannot see
for no instrument would merge it in his topography.

True, guilty are we all here, our people as the rest,
we know our faults, we know how and when we have transgressed,
but there are blameless lives too of toil and poetry and passion,
and infants also, with infinite capacity for compassion –
they will protect its glow while in gloomy shelters until
once more our land is marked out by the finger of peace, then they will
respond to our muffled words with new voices fresh and bright.

Spread your vast wings above us, protective cloud of night.

e fordításról

e fordítás nem valamiféle „hivatalos fordítás” …
teljesen véletlenül jött létre, s pusztán azért, mert e vers erre inspirálta az alkalom-szülte fordítót .)
ami ezt illeti,
közösségi fejlesztésben gondolkodom, természetesen … hiszen ez a vers (is) mindannyiunké …
Radnótié, Fannié – övék először :) … de amúgy mindannyiunké …
tekintsük ezt a fordítást egy beta, sőt, alfa verziónak …
amiből az idők során kialakulhat egy-két variáns …
minél több, annál jobb …
magyarok és angol anyaelvűek is nyilván fognak hozzátenni s elvenni belőle …
de/és remélhetőleg egyre jobb lesz :)
emellett, természetesen remélhető, hogy másnak is beindul az agyában egy fordítás, egy külön úton … és annak alapján is elindulhat egy egész új verzió …
illetve, ennek a fejlesztése során is létrejöhet oldalirányú leágazás :)

természetesen nagyon örülnék, ha ez használható lenne …
biztosan van pár meredek rész benne … de ez művészet, játék, szabadság … azaz – nyilván belefér .)
bízom benne, hogy az idők során majd kialakul .)

e fordítást, ha hivatkoznánk rá,
semmiképp sem szeretném, ha a nevemhez lenne kötve … (a kontribútorok neve persze rögzítve lesz, csak ne kössük más nevét ahhoz, ami Radnótié, illetve Radnótiéké :))

inkább a benne felbukkanó „speciális megoldások” :), kifejezések alapján kellene hivatkozni rá – ez is majd kialakul …

pl. a „Holy guarding night cloud”- os fordítás :)

vagy a „tiny palce-es”, vagy „ever rocking cradle”-ös fordítás (hogy az elejéről válaszunk speciális szóláncokat)

esetleg március13-i fordítás :) márciusi fordítás …

ennek az alap verziónak (ami nálam, belső számozás szerint a kb. a 16. verzió) a „v1.1”
toldalékot adnám, azért, hogy ki legyen fejezve, hogy nincs kőbe vésve, fixálva, még szándék szintjén sem … azaz ez volna a „tiny palce-es v1.1”, vayg a márciusi fordítás v1.1 … (majd kialakul)

Alább, hú, jó sok oldalon … a fordításban „elkövetett” megoldásokról adok számot … elemezgetem, magyarázom őket …
remélem, nem ártottam, hanem, használtam ezzel, s remélem, esetleg másopknak is (akik hozzám hasonlóan sosem fordítottak verset) megjön a kedvük a műfordításhoz .)

Jósvai Péter – 2014 márc 12.

megjegyzések a fordításhoz, mit miért? miért pont így? :)

koncepció (utólagosan)

amíg magyarul a ritmus teljesen egzakt, egy szótag = egy szótag, addig
angolul egész más a helyzet, hiszen ott egy-egy szó tkp. egyetlen szótag …
a fordításhoz így úgy érdemes hozzáállni, mintha menne egy zene …
amire Te rájátszanál .)

Az angolnak az eredetit nem szabad “kitörölnie”, sem felülírnia …
finoman kell lefednie, ráilleszkednie mint egy plusz szólamnak …
fontos a szavak zenéje, s e zene logikája …
lásd: az “ismétléses továbbszövés” motívumát …
az ember emlékei, emlékképei így húzzák elő egymást …
egyik a másikat …

“s a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat”

e motívum átadása fontos … mondhatni, prioritás .)
mindent megelőz azonban a képek átadása …
a szavak, illetve a kép részlet-elemei kevésbé fontosak, mint maga a kép …
a cél a kép újbóli összerakása …
például …

“hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én”

a felelés kifejezést ma már baromi nehéz átadni, különösen egy heves sodrású képi folyam, egy vers átadása közben …

a felelés “to recite” (mint felelni) teljesen lehetetlen képelem,részlet, nem lehet „on the fly” értelmezni …
mindenképp kizökkentené a befogadót …
többszörösen is …

tegyük fel, sikerül átadni, a zene ritmusára illeszkedően, a vers sodrását nem megakasztva – akkor még mindig ott lenne az, hogy mikért nem akart felelni? rossz tanuló volt? vagy mi volt az ok?
nehéz hirtelen odahívni kulturális háttér kontextusként, hogy a gyerekek általában féltek, amikor felszólították őket, hogy feleljenek, mert az egy olyan rendszer volt…

ma, amikor az iskolákban mindenki örül, ha szerepelhet .. egész más a szitu ..

ma egyfajta közös beszélgetés zajlik a tantermekben, és nem fegyelmezés, a félelemnek nincs is helye …

ezért nyilván érdemes magára a képre fókuszálni, és annak alárendelni a kép részleteit …
a kép pedig itt eléggé egyértelmű, az, amit leír: megy az isibe, és babonából mindig rálép egy kőre …
tudja, hogy az szerencsét hoz – ami adott esetben ara vonatkozott, hogy ne kelljen felelnie ki tudja, melyik tárgyból, s mely tananyagból éppen … de ez mellékes … mint a felelés is …

hálistennek, a „school” már ott van a képben, sőt, az is, hogy „az iskolába menvén”, így a szerencsés nap képe teljesen fedésben van azzal, hogy ne kelljen felelnie … ez a szerencsés napnak egy speciális megvalósulása :) így tehát a kép rendben van, s akkor jók vagyunk .)

(megjegyzem, az a már említett ismert fordítás elköveti a hibát, hogy egy adott nap eseményeként tekinti a kőre lépést … pedig az „aznap” az itt egy teljesen általános nap, a őre lép, babonából, hogy ne feleljen .. ez egy szokás – ismétlődő előfordulás …)

ki gépen száll fölébe

a már említett fordításban szerepel egy bombázó pilóta …
ezzel együtt, egyáltalán nem szükséges az egyesszám …
ki géppel száll fölébe – azt jelenti, mindazok, akik géppel szállnak felébe …

én két verziót találtam jónak – nagyon sokáig az volt, hogy
„They, who fly above it, they’ll see it as a map”

De aztán arra jutottam, fontos a „gép” mint motívum …
később a bombázásra való utalás – a B-betűs szó :) — a megerősíti – de akkor is, NAGYON fontos, hogy a repülőgép hangot abban a tizedmásodpercben halljuk, ott, ahova Radnóti odatette :)

ezért – 19 verzió után átírtam erre:
From their planes, flying above it, they’ll see it as a map
ez, szerintem legalább is, jól is csúszik, jó a ritmusa – és .. ott van benne a repülőgép …
a planes vagy plane között szabadon választhatunk … a többesszám jobb, hiszen jobban megfelel a valóságnak – nem sokan utaznak egy gépen, hanem sokan, ki-ki a saját harci gépén …
ezért is jó a birtokos eset „their planes” – jelzi, hogy nem utasokról van szó :)

a „they” alapvetően jó megoldás… jól fedi a képet, hogy aki repülővel repül fölötte, és bombázni készül, az hogyan látja … plusz, szerencsés, hogy nem „birkózunk” azzal, hogy egy mitizált „he”-t csinálunk belőle, hogy a magányos gyilkosként ábrázoljuk … they – ők, azok …

és így létrejön a kontraszt a költő és azok között … they – I …

lehetne úgy is, hogy he sees that … but i see this …
ezzel azonban torzulna a vers által létrehozott összkép …
s az egész kompozíció így a gyilkos pilóta és a földön szemlélődő, emlékező költő pártbajává polarizálódna …

a they (ez itt a reklám helye) révén viszont az általános, szenvtelen azok … és a költő … nincs szimmetria, csak ellentét – ahogyan a versben … (nem tartanám jó ötletnek eredetiről beszélni, sem a magyar verzióról – nyilván érthető, miért :))

a béke ujja …

az egész fordítás-projekt innen jött … az ember szeret lefordítani, mindent, amit hall vagy olvas … tegnap előtt csináltam párt fotót, s fotózás közben ez a vers járt a fejemben, sőt, ez a konkrét sor …

ezt odaírtam a flickr oldalon a galéria alcímeként …

„míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja” :)

Nyilván nem véletlen, hogy másnap, azaz tegnap, biciklizés közben elkezdett fel-felbukkanni a fejemben ez a mondat – mármint angolul … hogyan fordítanánk? de most tényleg?

és elkezdtek fel-felugrani, mindenféle foszlányok a versből …

valósággal ostrom alá kerültem – ostromállapot alakult ki a fejemben .)
nem bírtam letenni – állandóan visszaugrottam ahhoz az ablakhoz, ahol ez meg volt nyitva .)

egymás után futottam neki, totál random-szerűen a különböző foszlányainak …

aztán észrevettem, hogy ez majdnem az egész …

visszatérve …

nem kellett sokáig filóznom azon, hogy a „finger of peace” nem egy olyan kép-részlet, ami csak úgy átadható …

igaziból az van, hogy ez a foszlány (is) annyira lenyűgözi az embert (miközben kimondja, úgy hat, mint egy finomság, amelynek ízei mámorítóak), hogy nem is veszi észre, mi maga a kép …

tényleg, hogyan ír hazánkra a béke ujja?

nos, más feladatunk nincs, mint megfigyelni, mit vizionálunk a költő sorainak elménken való átfuttatásakor … mármint, hogy mit szoktunk vizionálni … hiszen általában gyerekkorunktól ismerjük e verset …

a végeredmény az, hogy (ami e sorok írójának elméjét és tripjeit illeti) ott egy komor égbolt, mintha poros lenne … mintha egy gyerek nézne ki egy koszos ablaküvegen keresztül … s rárajzolna …
egy jelet … amitől az égbolt (amely hazánk felé borul) átváltozna (magic!) barátságossá .) békéssé …
tény, hogy ez itt már egy videóklip forgatás szintjét súrolja – de nehéz lenne másképp megközelíteni .) és végül is tényleg ez van, képet kell ráilleszteni Radnóti képére … ami harmonizál vele, sőt, ugyanarról szól …

így lett az, hogy a béke gyerek kis ujjacskája, vagy a Fanni-szerű, gyönyörű „béke-lány” finom ujja egyszer csak átváltozott abba, hogy „white feathers of peace” … nem tudom, jó-e, majd meglátjuk .)

elválik az idő során, „használat” közben majd kialakul .)
ami mellette szól, az az utolsó sor, természetesen …
más verzió nem merült fel nálam, csak olyanok, amiben maga a béke rajzol jelet, s nem a békének valamije :) ez viszont csupaszítás lett volna …

Vörösmarty …

Nem is volt kérdés, hogy ha fordítás, interpretáció, akkor nem írhatjuk bele azt, hogy Vörösmarty Mihály … hiszen a cél nem az, hogy egy amerikai kislány azt mondja, „voroshmrt – whetever – mehali” … és hogy utána megkérdezze, ez kinek a neve, egy költő, aha … a cél az, hogy amikor először hallja e kislány, akkor is értse ezt a sort … mert ez, hogy „Vörösmarty Mihály” tkp, egy teljes sor …
szerettem volna a „great” kifejezést, mint „that great poet” mint „where that great poet lived” … ez volt az első verzió … most benne van, hogy Hungarian … kicsit béna, hiszen a Hungarian-nál a hangsúly azon van, hogy „garian” … ami tényleg nem szerencsés … DE .-.- aki hallja, meg fogja érteni, hogy itt történt egy kis bűvészkedés a ritmussal, annak érdekében, hogy egy összekacsintós utalást megejthessük … egyfajta kiszólás formájában …

végül így néz ki:

„having no idea where that Hungarian poet lived”

s így tagolódik:

having no idea where that
Hungarian poet lived

a másik dolog, ami igazolja ezt a megoldást, az az, hogy Vörösmarty értelemszerűen azt jelenti, „egy magyar költő” … remélem, beválik :) örülnék, ha végül a Hungarian rögzülne .) S ebben természetesen így már Radnóti is benne van .)

virrasztó éji felleg

Oké … ez a vers csúcspontja … A kép szerencsére teljesen egzakt … az egyetlen beavatkozás (valójában összesen 4 is van) az, hogy nagy helyett azt találtam jobbnak, hogy „dark” .. pedig olvastam olyan fordítást, amiben a”vast” nagyon profin illeszkedett … igazán jó volt, jól szolgálja a kép megrajzolását …
a „dark” szerintem annyiban jobb, hogy ebben benne van az oltalom és a fenyegetettség ellentéte, benne van az, hogy valójában egy sötét éji felhőtől, amely hatalmas, várja az oltalmat … egy olyan erőtől, ami normál esetben totál félelmetes .. de nekünk, Radnótinak, ehhez az erőhöz kellett fohászkodnia …

ezért jó szerintem a dark … mert világossá teszi, éjszaka van, és az éji légbolton belül is egy sötét felhőtől várjuk az oldalamat …
„dark” nélkül persze jobban kijönne a ritmus – de (azt hiszem) így is kijön – ha az above us-t bouve us-nak ejtjük …

– – – – –
2.
a „Holy” pedig azért lehet jó, mert a nagyságra is utal … és a fohászkodásra is … segítségkérésre …

– – – – –

3.

a mondat végére odatettem a felkiáltójelet …
ez nagyon durva beavatkozásnak tűnik – de én úgy tekintem, mint egy kottát …
s azon belül, mintha valahova beiktatnánk egy „fortét” – egy piano helyére …
az alapján, hogy manapság hogyan szokták előadni – ami, ugye, szintén interpretáció .)
minden fordítást lehet megjegyzésekkel kísérni … amelyikben erre is ki lehet térni …

– – – – –
4.
„wings” „szárnyaidat”

többesszámban jobban hangzik … magyarul nem … magyarul a szárnyaidat lenne béna, angolul az, hogy „wing”, olyasmit látnánk (bár ez hipotézis), mintha egy angyal az egyik szárnyával csinálna valamit …

above us /over us

az éji fellegnél jó sokáig (a kezdetektől) az „over us”-t alkalmaztam …
de az above us SOKKAL jobban hangzik, lásd a legnépszerűbb fordítást – aminek a vége NAGYON jó … „Spread your great wings above us, protective cloud of night.” Itt győzött meg az „above us”, hogy azt nagyon szépen lehet, folyamatosan olvasni … úgy is, hogy „’bove us” …
és (bár ezt angol anyanyelvűekkel még tesztelni érdemes – ezt is) úgy tűnik, a kép létrejöttét ugyanúgy kiszolgálja …

tördelés (egy egész külön fejezet)

elvileg az lenne a helyes, hogy úgy tördeljük, ahogyan Radnóti …
ugyanakkor, ez egy interpretáció … s az utolsó sor szinte követeli, hogy
találjunk valami megoldást .) arra, hogy az ismert és kanonizálódott előadásokat (melyek interpretációk) is belevigyük e fordításba, interpretációba …
(e sorok írójára Kulka János előadása volt a legnagyobb hatással, nem tudom, mikor hallottam, most úgy tűnik, egy Kafka esten adta elő a Szabó Ervin könyvtárban – de simán megtréfálhat az emlékezetem … lehet, hogy egy Az Élet Menete volt!)

1. – az utolsó sor

Ami az utolsó sort illeti, ha a verset 2 részre tagolva tekintjük, akkor teljesen értelmes, hogy letolva egy kicsit a legutolsó sort, e fohász egy harmadik egységként jelenjen meg …
ugyanakkor, ami a ritmust illeti, ez simán a hatodik sor …
sőt, éppenséggel, szemben a költő eredeti „szándékával”, úgy honosodott meg, hogy az egésznek ez a csattanója … és utána hirtelen csend …

Radnóti egy ponttal lezárja a jövő generációkkal való találkozást … és ez utolsó sort úgy teszi oda, mint egy visszacsatolást a jelenbe – az éjszakai égbolt, a háború, a sötét jövő … itt vagyunk, itt és most .. mint egy közvetítés végén a riporter … „Radnóti Miklós, 1944 január” – olyan ez a kép …
Radnóti a végén a visszatérést választotta a helyi valóságba, s ez teljesen természetes volt. A képet lezárta, s mondott egy sóhajszerű fohászt …

Az idők során azonban úgy járták ki az előadók az utat, hogy e sor teljesen folytatólagosan érkezik meg, tényleg csattanóként … sóhajként .. szinte üvöltésként … (Kulka János előadása például óriási élmény)

Nos, ezért alakítottam úgy, hogy beépítettem ezt az interpretációs elmozdulást … és olajat öntöttem a látszatra, miszerint az utolsó mondatot ők mondják … (persze, tudjuk, hogy nem, de a vers sodrása miatt valahogy mégis így éljük át) Ami ezt igazolhatja, illetve a verset előadó művészek ilyetén interpretációját, az az, hogy itt a végére már totálkép van, s mi mind egyek vagyunk … ebben az ég felé üvöltésben egyesülünk – az égboltra tekintésben eleve benne van ez a motívum (lásd a Psychét-t, a könyvet, „mész te Angliába ..” – e vers arról szól, hogy felnéznek a csillagokra, és azokon keresztül – lévén h ugyanazt látják – találkoznak)

# 2. – – – „2 szakasz + utolsó sor” vs. „3 szakasz”

Nyilván furcsa így elsőre ezt a tördelést tekinteni … ez természetesen munkaverzió .)
majd kialakul …

Radnóti célja, koncepciója nyilván az volt, hogy a lehető legjobban haladhasson a szavak és a képek áramlása … és a legkevésbé legyen jelen a „vers-jelleg” mint szerkezet … s helyette egy feltörő folyamként olvashassuk …

ha versszakokra bontanánk, zavarbaejtő lenne látni, hogy ez egy vers :)

de ha egybeírnánk az elejét a fő egységgel, az is fura lenne …
majd meglátjuk … (először az elejét is kettőbe szedtem, de a pont kifejezi, hogy ott egy egységnek vége van)

a dolgozó, ki dolgáért remeg

„what I see is men, working in that field”

a többesszám azért adódik, mert angolul „I see the man” azt jelentené, hogy látom azt a férfit – aki?

s ezután az lenne, hogy azt a dolgot, amit ez a férfi művel, csak ő műveli, ezért jelöltük speciálisként …

pl. „i see the man who” = „i see that man which” – nagyjából …

a többesszámon azonban nem akad fenn az olvasó …
hisz’ tök normális, hogy emberek dolgoznak a mezőn …

(megjegyzem, ez a szerializálás analóg a pilóta többesszámosításával …)

„dolgáért remeg”

ebben a félsorban a szépség abból keletkezik, hogy „dolgozót .. ki dolgáért” (továbbszövés:))
plusz abból, hogy a g és r betűk baromi szépen gördülnek .)
gyönyörű zenéjű, szép esésű, gyönyörűen omló félsor …

akarunk ezzel versenyezni? :)
helyette:

(what I see is men) „working in that field”

itt a field az, ami visszautal a korábbi képre, a látcsőn át figyelt mezőre – továbbszőve azt

 

lehetne fokozni, hogy a „men” helyett „workers” lenne …

abban ugyan benne lenne a proletárnak a munka esetleges elvesztéséhez való félelemteli viszonya …
de azt a „working in the fields” levinné a banalitás szintjére …

tekintsd csak meg:

„but i see working man, working in that field” – ebben nincs ott az a feszültség, ami a remegés-ben … (vagy mégis?)

míg abban, hogy „what I see is men, working in that field” – ott a feszültség, a kontraszt, miszerint ő nem szántóföldet lát, hanem embereket – akik a földeken dolgoznak … ez így eléggé jónak tűnik …

ezen érdemes még gondolkodni … mármint ezt érdemes még ízlelgetni :)

hm … lehet hogy ez lesz a jó mégis:

„but i see working men, working in that field” — mert ebben ott van a dolgáért remegés is …

a bakter esete

sajnos, a bakter hungarikum .) legalább is az, hogy van rá egy kedves és kultikus szavunk …

sőt, hozzá egy képünk … az h ott áll, piros tetejű kalapjában … zászlóval – ahogy kell .)

s ehhez a képhez csak annyit kell mondanunk: BAKTER :)

angolul, sajnos, nem találok jobbat a tökéletesen elidegenült, dehumanizált technikai leírás jellegű névnél, hogy „track-watchman”, basszus .)

szerencsére, a „watch” lehetővé teszi a továbbszövős alkalmazást, amivel azt mondjuk,

ez a bakter háza, és (ami azt illeti – fokozva) ott van a bakter, és egy vonat elhaladását nézi éppen …

 

 

„a tiny place, up in flames”

merész megoldás .) csak úgy jött, és nem bírtam elhessegetni …

adott Radnóti elegáns, Latinovits-nak való mondata, a mély hangzóival …
a vers nagyívű bevezetéseként … lassú, komótos tempóban …

erre becsúszik egy kis tingi-lingi … ráadásul a legsúlyosabb képet …
a „lángoktól ölelt kis ország” képét bízzuk rá …

az ember (aki magyarul ismeri a verset) tényleg élből úgy reagál erre, hogy „nem ér!”

DE … vannak előnyei … valószínűleg ezért nem bírok tőle szabadulni …

nem patetikus …
a gyors ritmus meghozza a versolvasáshoz a kedvet …
a „tiny” pedig a cukiságával rendes kontrasztot teremt az „up in flames”-hez – amely kifejezésről persze mindig David Lynch és a veszett a világ jut az ember eszébe – természetszerűen :)

„a tiny place” egy országra persze fura, akár képzavarhoz is vezethetne – de előtte már ott van, hogy land és az is, hogy homeland, és világos, hogy e homland a tiny place … így tehát … gyakorlatilag (nálam legalább is) működőképes .)

az áfonya és a „luscious” esete

itt (szemben a vers tkp. egészével) csomót keretem egy szót … szinonimák után kutatva …

a luscious nagyon jó szó … bár nem tökéletesen rímel …

ugyanakkor, és ez szerencsés egybeesés, érződik, hogy egy költői viccelődésről van szó …
magyarul egy bravúros rím-csattanó …
bár angolul nem, de itt is megvan az ügyesen odaválasztott szó motívuma …

csak itt a luscious nem a rím miatt ügyes választás …

hanem amiatt, hogy régi szerelmekbe belegondol a költő …
és egy szóval kell jellemeznie azt az egészet … és ez az az egy darab, ügyesen odaválasztott szó …

sajnos, ha az ütemet nézzük, a „some of them really felt luscious” – úgy tűnik, nem jön ki …

próbálkoztam azzal, hogy „some really felt luscious” – de ez nem az igazi …

az h „some really felt” azt jelenti már, hogy „néhányan úgy érezték” … és ha csak a végén derül ki, hogy azt mondjuk,, „some of those” – az elrontja a haladást …
elmondva, olvasva, végül is, úgy tűnik, működik … – majd meglátjuk …

a „some of them” persze azért jó, mert a „hol/hol” pár által felvázolt képet egymagában visszaadja …

+1 megjegyzés:
az hogy magyarul a vége az áfonyára jön ki (ami bár az áfonya dzsem az, ő maga NEM ÉDES! :)),

nálunk pedig arra, hogy édes … igaziból nem tűnik a kép átírásának …
hiszen arról van szó, hogy felidézte e csókok ízét … és a méz is NAGYON hangsúlyos …
olyannyira egyébiránt, hogy az áfonyáról is inkább az jelenik meg, hogy az is édes,
a kontraszt ma már (az áfonya dzsemek korában, illetve e rím észvesztően ÉDES mivolta miatt :)) szinte eltolódik oda, hogy nem ragyogó nap, hanem sötét kék színű – de mindkettő édes .)

így tekintve, működőképesnek látszik e megoldás …